2013. június 29., szombat

Recepteskönyv - Pavlova-torta


Hozzávalók:
- 4 tojásfehérje
- 23 dkg porcukor
- 2 teáskanál ecet
- fél kávéskanál porcukor
Töltelék:
- 4 dl tejszín
- friss vagy mirelit gyümölcs tetszőleges mennyiségben


Elkészítés:
A tojásfehérjéket egy mély tálba tesszük, és elektromos habverővel kemény habbá verjük. A porcukrot lassan, kis adagokban keverjük a tojáshabhoz, miközben folyamatosan keverjük a robotgéppel. Óvatosan hozzáadjuk a vaníliás cukrot és az ecetet is, majd addig verjük a habot, amíg megáll.
Előveszünk egy tepsit, kibéleljük sütőpapírral. A papíron kijelölünk egy 20 cm átmérőjű kört (mondjuk egy fedővel), és a kört kissé megolajozzuk. A kör alapra egy kanál segítségével átlapátoljuk a habot. Próbáljunk korona-formát kialakítani, azaz a kör belseje legyen lapos (de viszonylag vastag, mert majd ezt kell kikaparnunk a későbbiekben), az oldalai pedig minél magasabbak, ugyanis a belsejébe kerül majd a töltelék. Takaréklángon 1,5 óra alatt keményre szárítjuk. (Nekünk picit mindig megbarnul a hab, nem tudom, hogy ez mitől van, de ettől még nagyon finom. Persze az a jó, ha a hab hófehér marad!)
A sütési idő lejártát követően nem vesszük ki a tortát a sütőből, hanem otthagyjuk kihűlni. Amikor kihűlt, egy késsel kikaparjuk a belsejét, hogy elférjen majd a töltelékünk. A tejszínt porcukorral felverjük, a mélyedésbe kanalazzuk, majd megszórjuk apró (vagy apróra vágott gyümölcsökkel). Használhatunk bármit: meggyet, málnát, ribizlit, erdei gyümölcsöket, barackot, stb. A rétegezést így folytatjuk, amíg a peremig érünk. A torta tetejére és oldalaira szintén tejszínhabot teszünk, végül gyümölcsökkel díszítjük az egészet.

Forrás: Link

2013. június 26., szerda

Recepteskönyv - Kijevi krémes


Hozzávalók:
A tésztához:
- 40 dkg liszt
- 5 tojás sárgája
- 1 csomag sütőpor
- 20 dkg maragarin
- 20 dkg kristálycukor
- kb. 2 dl tejföl
A tojáshabhoz:
- 5 tojásfehérje
- 20 dkg dió
- 20 dkg kristálycukor
A krémhez:
- 5 dl tej
- 2 csomag főzni való vaníliás pudingpor
- 25 dkg porcukor
- 20 dkg sütőmargarin
A tetejére:
- cukordísz vagy reszelt csokoládé

Elkészítés:
A tésztához a lisztet, a sütőport, a tojások sárgáját, a cukrot és a margarint összekeverjük, majd tejföllel jól nyújtható tésztát gyúrunk. 3 részre osztjuk.
A tojások fehérjét felverjük a cukorral kemény habbá, majd óvatosan, hogy ne törjön össze, belekeverjük a darált diót.
Sütőtepsire sütőpapírt teszünk, erre kinyújtjuk a tésztalapokat, megkenjük a felvert tojás habbal, és előmelegített sütőben, kb. 180 fokon, kb. 15-18 percig készre sütjük, mindhárom lapot.
A krémhez a pudingporból a cukor felével és a tejjel sűrű pudingot főzünk, majd hagyjuk kihűlni. Közben a margarint a cukor másik felével habosra keverjük, majd ebbe belekeverjük a kihűlt pudingot, amíg jó habos, könnyű krémet nem kapunk.
A tésztalapokat a krémmel megkenjük, és egymásra rétegezzük, a legfelső lapra is kenünk egy kevés krémet, és a tetejét díszítjük reszelt csokival vagy színes cukorkákkal. Kockákra szeletelve tálaljuk.

Forrás: Link

2013. június 25., kedd

Recepteskönyv - Belashi (avagy az "orosz hamburger")


Hozzávalók:
A tésztához: 
- 50 dkg liszt
- 3,5 dl tej
- kevés cukor
- 2,5 dkg élesztő vagy 1 csomag instant élesztőpor
- 1 csapott evőkanál só
- 2 evőkanál olaj
A töltelékhez: 
- 40-60 dkg darálthús
- 1 teáskanál só
- bors és majoranna ízlés szerint
- 2 fej hagyma lereszelve

Elkészítés:
A darált húst érdemes 1-2 órával korábban bekeverni, hogy alaposan átvegye az ízeket. Az eredeti receptben darált marhát használnak, de én disznóval szoktam csinálni. A lényeg, hogy minél frissebb legyen. Sütés előtt vegyük ki a hűtőből, hogy a sütésre már szobahőmérsékletű legyen.

A tésztához az élesztőt 2 dl tejjel és 2 csipet cukorral felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk, majd hozzáadjuk a csapott evőkanál sót. Ha az élesztő felfutott, hozzáadjuk a liszthez, további kb. 1,5 dl tejjel összedolgozva. Ezt vízzel is helyettesíthetjük. Addig hígítsuk, míg sűrűbb lángostésztát kapunk. Ekkor kellene rátenni a 2 evőkanál olajat, hogy ne ragadjon, ahogy dolgozunk vele, de én nem szeretem, mert később a tészta saját magához is nehezen fog tapadni. 1/2-1 órát kelesztjük. Ha megkelt a tészta, 1 liter olajat felforrósítunk.

Egy tojásnyi tésztamennyiséget olajos kézzel az egyik kezünkre lapítunk. Az én férfi kezemből hosszában csak a felső ujjperceim szoktak kilátszani, de lehet kisebbet is készíteni. Beleteszünk 1 evőkanálnyi húst, és a négy oldaláról felhajtogatjuk a tésztát úgy, hogy a tetején egy kis lyuk maradjon. Én férfi precizitásommal nem szoktam azonos méretűeket készíteni, olyan 1 cm-es szokott lenni. Előre meg szoktam 5-6 darabot tölteni, aztán rakom a forró olajba. Hőfokra mint a fánk sütésekor, olyan legyen az olaj.

Tálalási javaslat:
Jelenleg tzatzikit és sült krumplit készítettem hozzá, de magában és simán tejföllel is nagyon finom, még másnap is.

Forrás: Link

2013. június 24., hétfő

A világ 5. legveszélyesebb útja, vagyis az M56-os Kolyma országút


Hivatalos néven a Kolyma-i országutat "M56-os Szövetségi Országútnak" (oroszul: Федеральная автомобильная дорога M56), mely a köznyelvben úgy is ismeretes, mint a Csontok Útja. Erre a névre több okból is rászolgált - 2 millió Gulag rab veszítette életét miközben építették, köszönhetően a kegyetlen hideg éghajlatának. Ezt az utat egyébként elég ritkán használják és a kamionosok általában párban szelik át, hiszen itt egy lerobbanás halálos lehet.


Az út tehát Kolyma (oroszul: Колыма́) régióban található, ahol a téli átlaghőmérséklet -19°C és -38°C között van (nyáron akár +3°C és +16°C körül is lehet az idő). A terület egyébként gazdag aranyban, ezüstben, ónban, volfrámban, higanyban, rézben, a szénben és olajban. A terület fővárosa Magadan, ahol 99,399 ember él.



Az M56-os út Nizhny Bestyakh és Magadan között húzódik, 2,031 km hosszan. Az építkezéseket még a Sztálini Szovjetúnióban kezdték meg, 1932-ben, akkor a Sevvostlagi munkatábor fogvatartottai dolgoztak rajta - az építkezés egyébként 1953-ig tartott.


Ma ezt az utat úgy kezelik, mint egy emlékművet - hiszen az elhunyt rabok csontjait az útba temették, hiszen a folyton fagyott földben nem tudtak nekik sírt ásni.


Az út egyébként rettenetesen rossz állapotban van, normál közúti járművek nem is tudnak átkelni rajta (a városokba a közlekedést, áruszállítást hajóval, vonattal és repülővel oldják meg).


2008-tól folyamatosan karbantartásokat végeznek rajta, hogy ellenálljon minden időjárásnak, viszont vannak olyan útszakaszok, pl. Kyubeme és Kadykchan között, amelyet meghagytak rossz állapotában, ráadásul ez az út teljesen elhagyatott is - csak "Régi Nyári Út"-nak nevezik, és sok kalandmotoros tűzi ki céljául, hogy áthalad ezen az úton.


A Csontok Útja egyébként gyakran célja az extrém élményre vágyó motorosoknak. Az első külföldiek akik megjelentek rajta az angol Mondo Enduro csapat és a norvég Helge Pedersen voltak 1995-ben. Őket még rengeteg motoros követte és követi ma is.


Forrás: Wikipedia, Youtube, Google

2013. február 10., vasárnap

Képek - Az orosz paraszt mindennapi élete 100 évvel ezelőtt

1911 - Tizenévesek

Ezt a rengeteg fényképet a 19-20. század fordulóján készítették Krasznojarszk régióban. Többségüket Jenyiszej tartományban fényképezték, Nyugat-Szibériában, 1911-ben egy múzeumi dolgozó irányításával, ugyanis szerették volna megörökíteni a mindennapi életüket azoknak, akik itt éltek.

Képek és szöveg forrása: Link

1911 - Fiatal paraszt férfiak a csűr előtt

1912 - Parasztlányok az ünneplőruhájukban

Paraszt férfiak a mindennapi, dolgozó ruhájukban, egy szán mellett állnak, háttérben egy malommal

1911 - Bányász az ünneplő ruhájában

1887 - A bánya felügyelője
A bányászfelügyelő ellenőrizte a munkát a bányában, és ő fogadta el az aranyat a munkavállalóktól. Ez az ing nagyon közkedvelt volt a bányászok körében akkoriban. A magassarkú csizmák szintén divatosak voltak az 1880-1890es években. A kalap és a láncon/zsinóron lógó óra a viselője gazdag státuszát mutatta.

1916 - Falusi tanító családjával

1911 - Egy orvosi asszisztens és egy elítélt férfi (34)
A férfi gyalogosan 40 versztányi (50 km) utat tett meg, amikor a hőmérséklet -30 fok volt odakint. 

1911 - Fazekas

Pollan-halászat a tavon

1916

1911 - Parasztasszony épp a vesszőit ellenőrzi

1911 - Halász

20. század eleje - Két férfi elejtett egy szarvast

1911 - Egy parasztférfi vadászik

Mosás a Jenyiszej folyónál

1910-es évek - Len-nyomás

1911 - Az udvaron

1911 - Egy vadász kutyájával

Asszonyok mosnak (reprodukció, 1990es évek)

1914 - Drót csavarás

1920-as évek - Jenyiszei parasztember 

1916 - Dohány betakarítás 

1916 - Asszony szövőszékével

19-20. század - Parasztok seprűket készítenek

1913-1914 - Parasztok táncolnak

1900-as évek - Játék

1904 - Futóverseny ember és ló között
A verseny a falu egyik utcájában került megrendezésre. A pózna a kezdőpontot jelölte. A háttérben álló emberek érdeklődök vagy bámészkodók. A pálya nem volt túl hosszú, volt benne egy 180 fokos forduló, amely lehetővé tette hogy az ember győzzön időről időre. 

1900-as évek - Emigráns parasztok
A 20. század elején óriási vándorlási hullám indult meg Oroszország Nyugati területeiről (pl. Fehéroroszország és Ukrajna) Szibériába. 

19-20. század - Ukrán emigráns nő

1905 - Parasztcsalád
A lépcsőket kézzel készített szőnyeg borítja

1911 - Idős asszonyok, ünneplő ruhájukban

1911 - Ukrán nő

1913 - Esküvő

1911 - Idős parasztok, kápolnával a háttérben

1911 - Gazdag parasztcsalád

Parasztcsalád idősekkel

1912 - Parasztcsalád ünnepkor

2013. február 7., csütörtök

Képek - Hogy milyen volt az orosz típus?


Hogy milyen emberek éltek az 1800-as évek végén a ma Orosz Föderációnak nevezett helyen? Egy különleges fénykép-válogatás segítségével ezt meg is ismerhetjük. Egyszerű embereket, árusokat, parasztokat láthatunk ezeket a képeken, akik a 19. században éltek és "oroszként" emlegették őket.

Ezen kívül még rengeteg kép, illetve ezen képek forrása: Link

Parasztember 

Parasztember

Parasztok

Parasztember 

Fa-fuvarozó

Moszkvai kenyérárus

Vízhordozó

Szita-kereskedő

Vízhordozó

Késélező

Tűzoltó




Szerzetes

Cipőárus

Kereskedő