Film - Szállnak a darvak (Летят журавли - Letyat zsuravli)

"Lomha darvak, kis hajócskák, szállnak fenn az égen,

De jó lenne megfürödni ott, a tengernyi kékben... "

A teljes film magyarul

Fekete-fehér, szovjet/orosz film, 1957,  97 perc
gyártó: Moszfilm
rendezte: Mihail Kalatozov,
a forgatókönyvet Viktor Rozov, saját színművéből írta.
Főszereplői: 
Tatyjana Szamojlova (Veronika),
Alekszej Batalov (Borisz),
Vaszilij Merkurjev (Borisz apja),
Alekszej Svorin (Mark),
Valentyin Zubkov (Borisz barátja).
Az első szovjet film, amely elnyerte az 1958-as cannes-i filmfesztivál Arany Pálmáját.
Szintén az első olyan háborús szovjet film, amely nem a háborús győzelmeket mutatja be, hanem a hátországi emberek tragédiáit. A film fő mondanivalója az, hogy az elkövetett hibákon túl lehet lépni, ha az ember morálisan tiszta marad és részt vállal a közösség sorsából.

A történet
A történet mondhatni egy tipikus szovjet film - két okos, szép, egészséges, félig-meddig értelmiségi fiatalról szól, akik ráadásul még a gyárban is dolgoznak. Veronika és Borisz szerelme boldog, idillikus, hajnalig együtt bolondoznak, és beszöknek a saját házukba, de úgy hogy senkit ne verjenek fel közben. Ez után jön a szép kép megtörése - kitör a háború, pont Veronika születésnapja előtti nap.
Borisz önként jelentkezik a frontra, Veronka/Mókuska ajándékát, egy mókust, kosarában arany mogyorókkal és egy levélkével Veronikának, pedig nagymamájára bízza. A terv szerint a bevonulás előtti vacsorán Veronika is részt vesz, ám miközben Boriszék háza felé tart a tankok okozta dugó miatt elkésik a vacsoráról. Egyből a gyülekezőhelyre siet, ám a két szerelmes ott sem talál egymásra.
A háború egyre csak közeledik Moszkva felé, légitámadások sora éri a várost - egy ilyen támadásban Veronika elveszíti szüleit, és Borisz családja magához veszi a lányt; eddig nem is lenne baj, ha nem lenne ott Borisz unokatestvére, Mark, aki sosem volt közömbös a lány irányt. Egy újabb légitámadás éri Moszkvát, amikor Veronika megmakacsolja magát, és úgy dönt, hogy nem megy le az óvóhelyre. A zongoraművész Mark idegesen játszani kezd, hogy a zongora hangja elnyomja a szirénák majd a bombák hangját - de az ablak kitörik, Veronika pedig Mark karjaiba borul reszketve.
Másnap bejelentik, hogy össze fognak házasodni.
Borisz kinn küzd a fronton, és ritkán ad hírt magáról - egy nap halálos lövés éri a férfit, de a család sokáig erről nem tud. Bíznak benne, hogy a fiú azért nem tud írni, mert a háború miatt a postán is vannak fennakadások. Borisz utolsó perceiben nem az életét látja maga előtt, hanem a Veronkával tervezett esküvőt.
Veronkáék távolabb költöznek a fronttól, egy szibériai kisvárosba, ahol az orvosként dolgozó Borisz apja, Fjodor Ivanics, és nővére, Irina, Veronkával együtt a helyi kórházban dolgoznak. Veronika úgy jár-kel, mint egy szellem, hiszen megbánta már házasságát Markkal, és ezt a férfi szemébe is mondja. Ráadásul már szinte mindenki úgy gondol Borjára, aki meghalt a fronton, kivéve a lányt.
Egy nap egy ápolt katona fájdalmában letépi magáról kötését - mint kiderült azért, mert a kedvese nem várta meg, hanem hozzáment egy felmentést kapott férfihoz. Borisz apja szívhez szóló beszédet mondd a katonák bátorságáról, és a nő kegyetlenségéről és érdemtelenségéről, mely Veronikában ismét felkelti a lelkiismeret-furdalást. Fájdalmában rögtön a vasúthoz fut, hogy ott öngyilkosságot kövessen el - ám mielőtt leugorna megment egy kisfiút, Borkát, aki ki akar futni egy autó elé. A gyermek elveszítette szüleit, így a lány magához veszi, hogy sajátjaként nevelje.
Mielőtt hazaért volna, Mark elvette a mókusát melyet még Borisztól kapott, hogy azt adja ajándékba egy kisfiúnak, aki - legalábbis így gondolják - Mark szeretőjének gyermeke. Irina még inkább felkelti a lányban a gyanút, hiszen még mindig nem tudott megbocsájtani a lánynak hogy elhagyta testvérét, Boriszt. Veronika elszalad Antoninához, a szeretőhöz, ahol épp rálelnek a mókus kosarába rejtett levélre, melyben Borisz arra kéri a lányt, hogy várja meg. Közben Antonina arra kéri Mark főnökét, hogy vigye el kocsikázni - a férfi pedig rögtön Borisz apjához siet, hogy tőle kérjen egy mentőautót, hiszen tett már Ő is szívességet a családnak. Ekkor derül ki, hogy Mark a felmentését pénzért vásárolta, így elkergetik a házból. Veronika is elköltözik, hogy önálló életet élhessen a kis Borkával.
Egy nap a barackokban összetalálkozik egy férfival, Vlagyimirrel, aki a frontról jött egy rossz hírrel - a férfi, mivel nem tudja, hogy a lány Borisz menyasszonya, és Veronika is letagadja hogy a családhoz tartozik, így elárulja neki, hogy Borisz elesett a fronton. Veronka nem hisz neki, hiszen a férfi nem látta a temetést, csak annyit tud, hogy Borisz összeesett.
A háború véget ér, a katonák hazajönnek a frontról. Veronka kisiet a vonatok elé, egy nagy fehér csokorral, és összetalálkozik Sztyepánnal, Borisz barátjával, aki megerősíti a hírt, miszerint a férfi elesett. A férfit rögtön hívják hogy mondjon beszédet - Veronkát ez a beszéd hozza vissza az életbe. A hozott csokrot szétosztja a katonák között, és megfogadja a férfi szavait; építeni fog egy új, szebb világot, ahelyett hogy bánkódna.

Képek a filmből:

Veronika Sztyepán beszédét hallgatja az állomáson

Veronika megkapja Borisz nagymamájától a fiú neki szánt ajándékát,
a kis mókus az arany mogyorókkal

Borisz a fronton

Borisz és Veronika

Veronika és Mark

Borisz, nagymamája és édesapja - Borisz épp a gyülekezőhelyre indul

Újra béke van - Vlagyimir és Veronika a Moszkva partján állnak

Veronika szülei lebombázott házába is berohan

Ha két szerelmes együtt van, akkor akár egy utcamosó autó is könnyen
levizezheti őket... 

Veronika és Borisz a Moszkva felett szálló darvakat figyeli...

Jó filmezést :) !