Egy gyönyörű elhagyott kúria Oroszországban.

[Forrás]

Recepteskönyv - Orosz túrós lepény

Hozzávalók: 15 darabhoz:

• 50 dkg félzsíros tehéntúró
• 5 evőkanál liszt
• 2 db tojás
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál cukor
• kevés olaj a sütéshez
• A tálaláshoz:
• görög joghurt (vagy tejföl ízesítve egy kis cukorral)
• szeder

Elkészítés:

1. A túrót elektromos habverővel simára keverem (kb. 3-4 perc). Akkor kész, ha a massza egyállagú lesz, és nem lesznek különálló szemcsék. Ha nem lehet simára keverni a túrót, akkor valószínileg nagyon száraz a túró. Ezt úgy lehet orvosolni, hogy 1-1,5 evőkanál tejfölt adunk hozzá.

2. Hozzáadom a többi alapanyagokat, alaposan elkeverem.

3. Vizes kézzel golyókat formázom, lelapítom egy kicsit, és forró olajban, közepes lángon kisütöm. Addig kell sütni a lepényeket, míg a szélük rózsaszín nem lesz, akkor lehet megfordítani (ez kb. 1-1,5 perc).

4. Kiveszem egy papírtörlőre, joghurttal, szederrel díszítem. Lekvárral, málnahabbal, tejszínnel is tálalható.

Egy idézet :) ...

"Szép ez a vidék ... Mint Oroszország!"
"Inkább... az Édenkertre hasonlít..."
"Persze, Doktor, az édenkert nálunk volt! Nem messze Moszkvától... Egy gyönyörű hely! Ádám szomorú volt, hogy ott kellett hagynia..."

- Star Trek Original Series, S2E05

Egy kis mosolygós-ajánló

Szeretitek a vicces képeket? Én nagyon, főleg ha Oroszhonból származnak :) ! Nemrég ráakadtam egy nagyszerű oldalra [LINK], ahová ilyeneket posztolnak, magyar nyelven, hihetetlen képaláírásokkal, amiken az ember szakad :))) ...

Érdemes benézni egy borúsabb pillanatunkban, azt hiszem garantált a jókedv lesz az eredmény ;) :) !

Új blog

Na, igen, hanyagolom itt a blogjaim, közbe meg újba kezdek :-/ ...

Már egy ideje ért bennem, hogy létrehozok egy "tornázós-diétázós" oldalt, na persze nem azért mert egy fitness-guru vagyok, hanem azért mert változást akarok, és úgy gondolom, hogy egy blog tökéletes motivációforrás.

Akit esetleg érdekel, nézzen be :)

Train like a Goth

Film - Fekete fülű fehér Bim (Белый Бим, Чёрное ухо - Belyy Bim, Chornoye ukho)

"Vöröses-sárga még csak előfordul... De ilyen száz évben egyszer!"

 

Színes, szovjet/orosz kaland-, romantikus filmdráma, 1977, 183 perc 

Gyártó: Gorkij Filmstúdió

rendezte: Stanislav Rostotskiy
a forgatókönyvet Stanislav Rostotskiy írta, Gavriil Troyepolsky azonos nevű regénye alapján.
Főszereplői:
Vjacseszlav Tikhonov (Ivan Ivanovics, író, Bim gazdája)
Valentin Vladimirov (egy gonosz szomszéd)
Ivan Ryzhov (Pal Titych, a ház közösképviselője)
Irina Shevchuk  (Dasha)
Vladimir Sergienko (Klim)
Vaszilij Vorobyov (Shreds)
Anya Rybnikova (Lucy)
Serge Sevlakovs (Aljosa)
A filmet 1979-ben jelölték Oscar-díjra is, a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. 
Az eredeti könyv 1971-ben Állami Díjat kapott a Szovjetúnióban.


A történet: 
Ivan Ivanovics, a tiszteletre méltó háborús veterán, aki ma már nyugdíjba vonult és íróvá lett, egy nap úgy dönt, hogy magához vesz egy kiskutyát, hogy abból vadászkutyát neveljen. Így kerül hozzá Bim, "Bimka", a nem "szabványos", albínó szetter. Innen a cím - Bim szinte teljesen fehér színű, kivéve a fülét, amik feketék.
Mikor a kutyus felnő, gazdája vadászni tanítja, s eldönti, hogy igenis szerez a kutyájának származási papírokat. A történetük szinte idillikus, mind a kapcsolatukat, mind az országot/rendszert nézve, bár ebbe az idillbe kerülnek bele rossz emberek is, akik szerencsére mindig pórul járnak :) .
Az idillhez hozzátartoznak a nagyszerű emberek, akik szeretettel fordulnak mind Ivan Ivanovics, mind pedig Bim felé - van köztük együttérző asszony, kedves szomszéd, árva jávorszarvast etető vadőr, buszon utazó katona, rengeteg kisgyermek, és persze nem egy fiatal egyetemista is.
Ahogy Ivan Ivanovics ígérte kutyájának, elmegy vele papírokat szerezni neki. Bim hiába okos, fajtjájának egyik legjobb példája, a bizottság elküldi a férfit, aki az utóbbi időben sokat gyengélkedik, míg végül rosszul nem lesz - a háborús sérülése (repesz a szívében) egyre több gondot okoz neki, annyira, hogy el is viszik Moszkvába, Bim pedig magára marad.
Szerencsére sokan szárnyuk alá próbálják venni a kutyát, egy-két rosszakarót kivéve, akik folyton rosszat próbálnak tenni Bim önálló életének. A "Fekete Fülű" kalandjai végtelenek, pedig ő csak gazdáját hiányolja, aki után el is indul Moszkvába, így sokszor elkavarodik útja során. Szerencsére jóakaróból több akad.
Ivan Ivanovics közben egyre jobban lesz, megoperálják, s eltávolítják szívéből a szilánkot. A férfi alig várja már, hogy ismét találkozhasson kedves barátjával.
Hazaérkezése előtti napokban a "gonosz szomszédasszony" elviteti Bimet a sintérrel, s a kutyát elaltatják... Bár a gyerekek, akikkel a kutya időközben összeismerkedett, még reménykednek visszatérésében, Ivan Ivanovics ismeri az igazságot...
A film maga ártatlan bájával és szinte "tökéletes" világával könnyen az ember szívébe lopja magát. Meglepően aranyos és "cuki" filmet kaptunk a Szovjetuniótól, aminek hiába szomorú a vége, szinte vétek nem megnézni, hiszen gyönyörű példája az ember és állat közti különleges kapcsolatnak.


Képek a filmből

A film borítója 

Ivan Ivanovics és Bimka

Bim

Bimet szinte mindenki imádja :)

A sérült Bim 

A kutya hűsége nem ismer határokat 

Bimet tényleg majdnem mindenki szereti ( háttérben azok, akik nem)

A pici Bim rendet rakott :)

Vadászat közben 

Az újszülött kiskutya 

A Bim-emlékmű, Voronyezsben (Воронеж), amit 1998-ban adtak át

Film - A cigánytábor az égbe megy (Табор уходит в небо - Tabor ukhodit v nebo)

"Ne imádd a pénzt - mert megcsal. 

Ne imádd a nőt - mert megcsal. 

A legrészegítőbb ital a szabadság."

A teljes film magyarul

Színes, szovjet/orosz filmdráma, 1976, 100 perc 

Gyártó: Moszfilm

rendezte: Emil Loteanu,
a forgatókönyvet Emil Loteanu, Makszim Gorkij Makar Csudra (Макар Чудра) című műve alapján írta.
Főszereplői:

Grigore Grigoriu (Loiko Zobar)
Szvetlana Toma (Radda)
Barasbi Mulajev (Makar Chudra)
Ion Szandri Skurja (Szilágyi)
A mellékszereplők és statiszták a moszkvai cigány színház, a "Romen" tagjai.
A filmért a 1976-os San Sebastian Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Kagyló-díjat kapott Emil Lotjanu.
A Szovjetúnió legnézettebb filmje volt - 1976-ban 64,9 millió jegy kelt el rá. 


A történet 
A történet visszarepít bennünket a 20. század eleji Besszarábiába (ma Moldova része), az akkori Osztrák-Magyar Monarchia részére. Itt ismerkedhetünk meg Zobarral, a lótolvajjal, aki még attól se riad vissza, ha a császár katonáitól lopja el a lovakat.
Emiatt nem is csodálkozhatunk, hogy összetűzésbe kerül "csapatával" a törvénnyel. Az összetűzésben több társát is elveszíti, illetve Zobar is megsérül. Szerencséjére ekkor találkozik a szép Radda-val, aki segít rajta és elmondja hogy Galíciából jött a táborával. A lány ahogy jött, úgy ment is, észrevétlenül, Zobar pedig visszatér családja táborába, de csak hogy ajándékot vigyen testvérének és beszéljen apjával, aki le akarja beszélni "hivatásáról", de Zobar azt feleli neki, hogy nem teheti.
Loiko ezután elmegy szerelméhez, Juliskához, egy moldvai lányhoz, de a férfi fejében Radda jár. A helyi vásárban összeismerkedik a szintén Galíciából érkezett Bucsával, aki már ismeri a férfi hírét, ezért meg is hívja a táborába.
Radda közben összeismerkedik Szilágy Antal úrral, akit a lány rögtön megbabonáz. A férfi meg meg is kocsikáztatja a "roma csajokat", ezzel természetesen a nyugodt kisvároskában nem kevés botrányt váltanak ki. Szilágy meg is hívja magához a lányt, de Radda megmondja neki, hogy nem kíván cseléd lenni.
Közben Zobar megérkezik a táborba, ahol nagy örömmel fogadják. Természetesen a férfi találkozik a táborban Raddával. Zobar megigéri a lánynak, hogy lop neki egy fehér lovat, amit hamarosan meg is talál - ám mikor visszatérnek a táborba, annak már csak a hűlt helyét találják. Zobar elköszön cimboráitól, hogy utánuk menjen, de a hatóság utoléri és letartóztatják, hogy majd felkössék.
Szilágyi közben a táborba tér, és egy gyönyörű ruhát ad Raddának, apjától pedig elkéri a lányt, de Radda nem adja el magát szép ruháért. A férfi persze nem adja fel, harmadszor is megkéri a lány kezét, aki ismét kikosarazza, Szilágyi erre megátkozza.
Zobar akasztására készülnek, aki halála előtt fütyülni kezd, mire hűséges lova jelenik meg, így az utolsó pillanatban a férfi megszökik. Miután eltemeti a szöktetésekor elhunyt társát, Zobar ismét a tábor - vagyis inkább Radda - felé veszi útját. Mikor odaér, Chudrával levereti láncait, majd a fehér lovat átadja a lánynak.
Szerelmük végre kiteljesedhet, ám Radda az együtt töltött éjszaka után táborával Bukonivába megy, ahol telelnek.
Zobar utánuk megy, hogy feleségül vegye a lányt. Mulatozásba viszi az egész tábort, ám a történet nem lehet happy end. Mivel Radda arra kényszeríti a férfit, hogy hajoljon földig előtte, Zobar szíven szúrja a lányt. Radda apja erre dühében leszúrja a férfit, és a szerelmesek egymás mellé hullanak holtak.
A film egyébként tele van zenés-táncos jelenetekkel, így aki nem igazán kedveli a roma dallamokat és egy ilyen mulatozás hangulatát, nem igazán fogja élvezni a film által nyújtott élményt.

Képek a filmből

A film borítója

Radda és a "roma csajok"

Radda és Zobar

Radda nem veti meg a pipázást

Radda megmenti Zobar életét

Vonul a tábor 

Radda táncol

Zobar

Radda

Időhiány, miegyéb

Kedves blog olvasók!

Ahogy ti is észrevehettétek, sajnos az elmúlt időben nincs időm ^^" ... Ennek fő oka a másik blogomon már említett szakdolgozatírás és a nagygyakorlat, amit ebben a félévben csinálok. Januárban államvizsga, szakdolgozatvédés.

Sajnos nem sok időm van ezek mellett blogot írni, és ezt rettenetesen szégyellem is!

Ez persze közel sem jelenti azt, hogy bezár a blog! De nem ám. Sőt, már van a fejemben két filmajánló, amiket pihenésképp néztem meg :) ...

Addig is, remélem az eddig összegyűjtött írások és cikkek kielégítik az orosz-mániátokat ideig-óráig :) !

Recepteskönyv - Pavlova-torta

Hozzávalók:
- 4 tojásfehérje
- 23 dkg porcukor
- 2 teáskanál ecet
- fél kávéskanál porcukor
Töltelék:
- 4 dl tejszín
- friss vagy mirelit gyümölcs tetszőleges mennyiségben


Elkészítés:
A tojásfehérjéket egy mély tálba tesszük, és elektromos habverővel kemény habbá verjük. A porcukrot lassan, kis adagokban keverjük a tojáshabhoz, miközben folyamatosan keverjük a robotgéppel. Óvatosan hozzáadjuk a vaníliás cukrot és az ecetet is, majd addig verjük a habot, amíg megáll.
Előveszünk egy tepsit, kibéleljük sütőpapírral. A papíron kijelölünk egy 20 cm átmérőjű kört (mondjuk egy fedővel), és a kört kissé megolajozzuk. A kör alapra egy kanál segítségével átlapátoljuk a habot. Próbáljunk korona-formát kialakítani, azaz a kör belseje legyen lapos (de viszonylag vastag, mert majd ezt kell kikaparnunk a későbbiekben), az oldalai pedig minél magasabbak, ugyanis a belsejébe kerül majd a töltelék. Takaréklángon 1,5 óra alatt keményre szárítjuk. (Nekünk picit mindig megbarnul a hab, nem tudom, hogy ez mitől van, de ettől még nagyon finom. Persze az a jó, ha a hab hófehér marad!)
A sütési idő lejártát követően nem vesszük ki a tortát a sütőből, hanem otthagyjuk kihűlni. Amikor kihűlt, egy késsel kikaparjuk a belsejét, hogy elférjen majd a töltelékünk. A tejszínt porcukorral felverjük, a mélyedésbe kanalazzuk, majd megszórjuk apró (vagy apróra vágott gyümölcsökkel). Használhatunk bármit: meggyet, málnát, ribizlit, erdei gyümölcsöket, barackot, stb. A rétegezést így folytatjuk, amíg a peremig érünk. A torta tetejére és oldalaira szintén tejszínhabot teszünk, végül gyümölcsökkel díszítjük az egészet.

Forrás: Link

Recepteskönyv - Kijevi krémes

Hozzávalók:
A tésztához:
- 40 dkg liszt
- 5 tojás sárgája
- 1 csomag sütőpor
- 20 dkg maragarin
- 20 dkg kristálycukor
- kb. 2 dl tejföl
A tojáshabhoz:
- 5 tojásfehérje
- 20 dkg dió
- 20 dkg kristálycukor
A krémhez:
- 5 dl tej
- 2 csomag főzni való vaníliás pudingpor
- 25 dkg porcukor
- 20 dkg sütőmargarin
A tetejére:
- cukordísz vagy reszelt csokoládé

Elkészítés:
A tésztához a lisztet, a sütőport, a tojások sárgáját, a cukrot és a margarint összekeverjük, majd tejföllel jól nyújtható tésztát gyúrunk. 3 részre osztjuk.
A tojások fehérjét felverjük a cukorral kemény habbá, majd óvatosan, hogy ne törjön össze, belekeverjük a darált diót.
Sütőtepsire sütőpapírt teszünk, erre kinyújtjuk a tésztalapokat, megkenjük a felvert tojás habbal, és előmelegített sütőben, kb. 180 fokon, kb. 15-18 percig készre sütjük, mindhárom lapot.
A krémhez a pudingporból a cukor felével és a tejjel sűrű pudingot főzünk, majd hagyjuk kihűlni. Közben a margarint a cukor másik felével habosra keverjük, majd ebbe belekeverjük a kihűlt pudingot, amíg jó habos, könnyű krémet nem kapunk.
A tésztalapokat a krémmel megkenjük, és egymásra rétegezzük, a legfelső lapra is kenünk egy kevés krémet, és a tetejét díszítjük reszelt csokival vagy színes cukorkákkal. Kockákra szeletelve tálaljuk.

Forrás: Link

Recepteskönyv - Belashi (avagy az "orosz hamburger")

Hozzávalók:
A tésztához: 
- 50 dkg liszt
- 3,5 dl tej
- kevés cukor
- 2,5 dkg élesztő vagy 1 csomag instant élesztőpor
- 1 csapott evőkanál só
- 2 evőkanál olaj
A töltelékhez: 
- 40-60 dkg darálthús
- 1 teáskanál só
- bors és majoranna ízlés szerint
- 2 fej hagyma lereszelve

Elkészítés:
A darált húst érdemes 1-2 órával korábban bekeverni, hogy alaposan átvegye az ízeket. Az eredeti receptben darált marhát használnak, de én disznóval szoktam csinálni. A lényeg, hogy minél frissebb legyen. Sütés előtt vegyük ki a hűtőből, hogy a sütésre már szobahőmérsékletű legyen.

A tésztához az élesztőt 2 dl tejjel és 2 csipet cukorral felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk, majd hozzáadjuk a csapott evőkanál sót. Ha az élesztő felfutott, hozzáadjuk a liszthez, további kb. 1,5 dl tejjel összedolgozva. Ezt vízzel is helyettesíthetjük. Addig hígítsuk, míg sűrűbb lángostésztát kapunk. Ekkor kellene rátenni a 2 evőkanál olajat, hogy ne ragadjon, ahogy dolgozunk vele, de én nem szeretem, mert később a tészta saját magához is nehezen fog tapadni. 1/2-1 órát kelesztjük. Ha megkelt a tészta, 1 liter olajat felforrósítunk.

Egy tojásnyi tésztamennyiséget olajos kézzel az egyik kezünkre lapítunk. Az én férfi kezemből hosszában csak a felső ujjperceim szoktak kilátszani, de lehet kisebbet is készíteni. Beleteszünk 1 evőkanálnyi húst, és a négy oldaláról felhajtogatjuk a tésztát úgy, hogy a tetején egy kis lyuk maradjon. Én férfi precizitásommal nem szoktam azonos méretűeket készíteni, olyan 1 cm-es szokott lenni. Előre meg szoktam 5-6 darabot tölteni, aztán rakom a forró olajba. Hőfokra mint a fánk sütésekor, olyan legyen az olaj.

Tálalási javaslat:
Jelenleg tzatzikit és sült krumplit készítettem hozzá, de magában és simán tejföllel is nagyon finom, még másnap is.

Forrás: Link

A világ 5. legveszélyesebb útja, vagyis az M56-os Kolyma országút

Hivatalos néven a Kolyma-i országutat "M56-os Szövetségi Országútnak" (oroszul: Федеральная автомобильная дорога M56), mely a köznyelvben úgy is ismeretes, mint a Csontok Útja. Erre a névre több okból is rászolgált - 2 millió Gulag rab veszítette életét miközben építették, köszönhetően a kegyetlen hideg éghajlatának. Ezt az utat egyébként elég ritkán használják és a kamionosok általában párban szelik át, hiszen itt egy lerobbanás halálos lehet.

Az út tehát Kolyma (oroszul: Колыма́) régióban található, ahol a téli átlaghőmérséklet -19°C és -38°C között van (nyáron akár +3°C és +16°C körül is lehet az idő). A terület egyébként gazdag aranyban, ezüstben, ónban, volfrámban, higanyban, rézben, a szénben és olajban. A terület fővárosa Magadan, ahol 99,399 ember él.

Az M56-os út Nizhny Bestyakh és Magadan között húzódik, 2,031 km hosszan. Az építkezéseket még a Sztálini Szovjetúnióban kezdték meg, 1932-ben, akkor a Sevvostlagi munkatábor fogvatartottai dolgoztak rajta - az építkezés egyébként 1953-ig tartott.

Ma ezt az utat úgy kezelik, mint egy emlékművet - hiszen az elhunyt rabok csontjait az útba temették, hiszen a folyton fagyott földben nem tudtak nekik sírt ásni.

Az út egyébként rettenetesen rossz állapotban van, normál közúti járművek nem is tudnak átkelni rajta (a városokba a közlekedést, áruszállítást hajóval, vonattal és repülővel oldják meg).

2008-tól folyamatosan karbantartásokat végeznek rajta, hogy ellenálljon minden időjárásnak, viszont vannak olyan útszakaszok, pl. Kyubeme és Kadykchan között, amelyet meghagytak rossz állapotában, ráadásul ez az út teljesen elhagyatott is - csak "Régi Nyári Út"-nak nevezik, és sok kalandmotoros tűzi ki céljául, hogy áthalad ezen az úton.

A Csontok Útja egyébként gyakran célja az extrém élményre vágyó motorosoknak. Az első külföldiek akik megjelentek rajta az angol Mondo Enduro csapat és a norvég Helge Pedersen voltak 1995-ben. Őket még rengeteg motoros követte és követi ma is.

Forrás: Wikipedia, Youtube, Google

Képek - Az orosz paraszt mindennapi élete 100 évvel ezelőtt

1911 - Tizenévesek

Ezt a rengeteg fényképet a 19-20. század fordulóján készítették Krasznojarszk régióban. Többségüket Jenyiszej tartományban fényképezték, Nyugat-Szibériában, 1911-ben egy múzeumi dolgozó irányításával, ugyanis szerették volna megörökíteni a mindennapi életüket azoknak, akik itt éltek.

Képek és szöveg forrása: Link

1911 - Fiatal paraszt férfiak a csűr előtt

1912 - Parasztlányok az ünneplőruhájukban

Paraszt férfiak a mindennapi, dolgozó ruhájukban, egy szán mellett állnak, háttérben egy malommal

1911 - Bányász az ünneplő ruhájában

1887 - A bánya felügyelője

A bányászfelügyelő ellenőrizte a munkát a bányában, és ő fogadta el az aranyat a munkavállalóktól. Ez az ing nagyon közkedvelt volt a bányászok körében akkoriban. A magassarkú csizmák szintén divatosak voltak az 1880-1890es években. A kalap és a láncon/zsinóron lógó óra a viselője gazdag státuszát mutatta.

1916 - Falusi tanító családjával

1911 - Egy orvosi asszisztens és egy elítélt férfi (34)

A férfi gyalogosan 40 versztányi (50 km) utat tett meg, amikor a hőmérséklet -30 fok volt odakint. 

1911 - Fazekas

Pollan-halászat a tavon

1916

1911 - Parasztasszony épp a vesszőit ellenőrzi

1911 - Halász

20. század eleje - Két férfi elejtett egy szarvast

1911 - Egy parasztférfi vadászik

Mosás a Jenyiszej folyónál

1910-es évek - Len-nyomás

1911 - Az udvaron

1911 - Egy vadász kutyájával

Asszonyok mosnak (reprodukció, 1990es évek)

1914 - Drót csavarás

1920-as évek - Jenyiszei parasztember 

1916 - Dohány betakarítás 

1916 - Asszony szövőszékével

19-20. század - Parasztok seprűket készítenek

1913-1914 - Parasztok táncolnak

1900-as évek - Játék

1904 - Futóverseny ember és ló között

A verseny a falu egyik utcájában került megrendezésre. A pózna a kezdőpontot jelölte. A háttérben álló emberek érdeklődök vagy bámészkodók. A pálya nem volt túl hosszú, volt benne egy 180 fokos forduló, amely lehetővé tette hogy az ember győzzön időről időre. 

1900-as évek - Emigráns parasztok

A 20. század elején óriási vándorlási hullám indult meg Oroszország Nyugati területeiről (pl. Fehéroroszország és Ukrajna) Szibériába. 

19-20. század - Ukrán emigráns nő

1905 - Parasztcsalád

A lépcsőket kézzel készített szőnyeg borítja

1911 - Idős asszonyok, ünneplő ruhájukban

1911 - Ukrán nő

1913 - Esküvő

1911 - Idős parasztok, kápolnával a háttérben

1911 - Gazdag parasztcsalád

Parasztcsalád idősekkel

1912 - Parasztcsalád ünnepkor